egy új élmény

Mindig úgy gondoltam - milyen önhitt vagyok - hogy minden érdekel, mindenről van némi ismeretem, széles szeletét élvezem a körülöttem zajló életnek, sok színét ismerem az engem körülvevő világnak. Valahol legbelül azonban tudtam, hogy valami hiányzik még az életemből, valami, ami pedig fontos. A zene. 

Próbáltam magamhoz édesgetni, úgy igazán szívből megszeretni, de az igazság az, hogy huzamosabb ideig nem vált az életem részévé. Érdekes módon azok a zenék, amik valamilyen egyéb szubjektumot mozdítottak meg bennem, azok közel tudtak kerülni hozzám, függetlenül a muzikalitásuktól, fajtájuktól, stílusuktól, előadójuktól, szerzőjüktől. Így keveredhetett össze bennem. - mármint a szeretetemben - Donovan Napfivér Holdnővére a Chicago Morton mamájával, Vangelis 1492-je Halász Judit Babits versével, vagy épp némelyik egyházi ének a La Mancha reprizével. Furcsa egy vegyes felvágott, de én tudom, hogy Lang Györgyi, Ági, Imi, Éva és más, a szívemnek igen kedves emberek vésték belém őket...

Aztán megérkezett az én első szívszerintim, Janó. 

S mióta ő az életem része, rajta keresztül, vagy inkább vele együtt a zene is az életem részévé vált. Nincs nap, hogy ne énekelne, ha idehaza van, de ha nincs itthon, akkor is kapom tőle a zenéket folyamatosan, amikkel folyton eltalál. Mert ő ismer, és szeret engem, és ismeri és szereti a zenét, így hát összeköltöztetett bennünket a kicsi szívében. S nekem bizony nincs ellenemre ez a szomszédság! :-)

Ezt a betétdalt az Aladdinból  az én kedvemért tanulta meg, és nagy örömömre Torgauban a Karácsonyi Gálán el is énekelték Sziszkével

 

Aladdin Sziszkével

Janó és Dóri között is kialakult valami titkos kapocs, annak ellenére, hogy tulajdonképp Dóri vérszerinti bátyja Máté lenne... Dóri órákig képes hallgatni Janó felvételeit a telefonomról, vagy a youtube-ról, s ha Janó itthon gyakorol, akkor a kicsi az ölébe fészkeli magát, és észrevétlenül megtanulja a musical részletet, vagy akár együtt is énekli a bátyussal. Janó így fogalmazta meg a minap ezt a köztük lévő érzést: "Dórikát valahogy mindig nagyon közelinek érzetem magamhoz. Mindig úgy fogalmazom meg magamnak, hogy szívesen lennék az apukája"

Szeretem, hogy a gyerekeim így szeretik egymást ...

Szeretem, hogy a zene az életem részévé vált ...

KÖSZÖNÖM