Ma voltunk az első egynapos
kivizsgálásos túrán Andriskával.
Lipcsében, reggel 7:45-kor kellett
volna jelentkeznünk a Klinikán, de persze hiába indultunk időben, a reggeli
csúcsban belekeveredtünk egy dugóba, és közel ¾ órás késéssel érkeztünk meg.
Meg is jegyeztük Imivel, hogy az se jó, ha egy ország gazdag, mert akkor
folyamatosan építkeznek, utakat renoválnak stb.
Érkezéskor nem dicsértek meg
bennünket a késés miatt, mert mindenki nagyon pontos tervezés szerint van
ütemezve, a vizsgálatok szinte percre pontosan be vannak osztva, és a m
késésünk egy kicsit összezavarta a híres német „Ordnung muss sein” elvet.
Pár perc után azonban, ahogy
elkezdtük a túrát, már mindenki kedves, mosolygós, gyerek-, és szülőbarát volt,
semmi panaszunk nem lehetett rájuk. A recepcióról átküldtek bennünket egy
szobába, ahol egy filmet néztünk meg mindarról, ami aznap velünk történni fog.
Gondosan ügyeltek arra, hogy a gyerekben meglévő esetleges félelmeket,
szorongásokat oldják, azzal, hogy pontról pontra bemutatták a vizsgálatokat,
azok célját, és lefolyását ismertetve a gyerekkel, szülővel egyaránt, de semmit
sem szépítgettek, becsületesen, korrekten elmondták azt is, hogy mi az, ami
esetleg kellemetlen, netán fájdalmas lesz.
Ezután a kísérőknek játékokat,
könyveket adtak, hogy ne unatkozzanak túlságosan, mi pedig kaptunk mindketten
egy-egy „túralapot”, papírokkal, kérdőívekkel, amiket a végére kitöltve kellett
leadnunk. Andris kapott egy Plutó-figurás kilincsre akasztható lapocskát, amit
neki kellett minden vizsgálati szoba ajtajára kívülről kiakasztani, hogy
mindenki lássa, hogy a terem foglalt, sőt azt is tudja, hogy épp ki áll
vizsgálat alatt az adott teremben. Kapott ugyanakkor egy kis térképet, amin a
különböző vizsgálatok során mindig begyűjtött egy stemplit, igazolva ezzel,
hogy ott járt már, azt a vizsgálatot már teljesítette. Ilyen felkészítés után
elindultunk a vizsgálat sorozatra.
Az éhgyomri vizsgálatok után a
társalgóban, ahol a kísérők szórakoztak, egy svédasztalos reggelit fogyaszthattunk
el, természetesen mindenből igyekeztek egészséges verziókat az asztalunkra
tenni, amellett hogy ízletes dolgok közül választhattunk a kedvünkre.
Volt
sonka, tojás, vaj, különböző növényi eredetű kenyérre kenhető dolgok (paradicsom
Olivával, vagy sárgarépakrém brokkolival), amik így első blikkre eléggé
gusztustalannak hatnak, de megkóstoltam: és láss csodát, finom volt!
Ezután,hogy elindultak a vizsgálatok,
már egy percet sem unatkoztunk, pörgött az egész, szinte megállás nélkül. Bár a
saját igényünk szerint beépíthetünk kisebb pihenőket, de szó sem volt
várakozásról, unalomról. Elképzeltem, hogy ha mindezen vizsgálatot mondjuk egy
szakrendelőben kellett volna elvégeznünk, mennyi időnk ment volna el csak az oda-vissza
utazgatásokra, nem beszélve a várakozásról.
8-14 óráig elvégezték és
kiértékelték az alábbi vizsgálatokat:
- 1. Teljes testi fizikális vizsgálat
- 2. Nyaki érultrahang
- 3. Pajzsmirigy ultrahang
- 4. Fogorvosi vizsgálat
- 5. Hang és beszédvizsgálat
- 6. Lézeres teljes test scanner
- 7. Motorikus képesség vizsgálat
- 8. Teljes testmérés
- 9. Légzésfunkciós vizsgálat
- 10. Anamnesis – családi és egyéni – részletes felvétel
- 11. Vérnyomásmérés és EKG
- 12. Szív ultrahang
És ezen felül számítógépeken ki
kellett tölteni kb. 20 különböző téma körül kialakított kérdőívet, nekem a
gyerekkel kapcsolatban, és neki is önmagáról.
Engem, mint genetikai hátteret is
vizsgáltak párhuzamosan, bár nekem nem kellett mindegyik vizsgálaton részt vennem,
de vér, vizelet, hajminta, bodyscanner, vérnyomás, EKG, hangpróba, és testmérés
nálam is történt.
Az egyetlen vizsgálat, ami ma Andrisnál
elmaradt, illetve a jövő hétre lett áttéve az a vérvétel volt, de ennek is
megvan a jó oka. Merthogy a jövő héten azzal kezdünk, hogy betesznek neki egy branült,
és cukor és zsírterhelést végeznek, amihez ugye 30 percenként kell vért venni,
és nem akarják ennyiszer böködni a gyerekeket, ezért a branül. S ha már egyszer
szúrni kell a terhelésekhez, akkor egyben az első szúrással leveszik a véreket
az alaplaborokhoz, és a hormonvizsgálatokhoz is. Ezen felül a jövő héten ott is
alszunk a Klinikán, merthogy az alváslaborban az alvási apnoe kivizsgálását is
megcsinálják.
Mit mondjak. Lehet szidni a német
precizitást, és rendszeretetet, de ebben az esetben én csak dicsérni tudom azt
a szervezettséget, és alaposságot, ahogy ezt a nem kis volumenű vizsgálatsorozatot
végigcsinálják.
Ügyelnek a gyerek jóllétére, jókedvére,
mindenki mosolyog, kedves, türelmes, és megértő, de az események pörögnek.
Arról sem felejtkeznek el, hogy pár apróságot a gyerek hazavihessen, pl a
fogásztól fogtükröt, fogkefét kapott, a lézerscannelés után az úszósapkát
tehette el emlékbe, a túralapját is hazahozhatta, majd a végén a kézlenyomatát a falon hagyta,
ami szintén jó móka volt neki.
Most még felszereltek rá egy
GPS-es mozgásérzékelőt, ami az elkövetkező héten azt hivatott jegyzetelni, hogy
mikor és mennyit mozog a gyerek, majd aztán a jövő héten azt is értékelni
fogják.
Fáradtak vagyunk, de én a magam
részéről elégedett, és Andris is egészen könnyen volt túl ezen a rengeteg vizsgálaton.
Folyt. köv. a jövő héten….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése