Szoktuk ugyi kérdezgetni a gyerekeket, hogy mi volt
a kaja. Az esetek nagy többségében az alábbi választ kapjuk. Hús (vagy gombóc),
krumplipüré, és zöld trutyi... Ez utóbbi színe változhat. Pl barna trutyi, sárga
trutyi, stb... :-)
Elkezdtük nagyon sajnálni a németeket. Szegények,
ezen a trutyin nem lehet könnyű felnőni :-)))
Van itt a településen egy OMA nevezetű hely, ami
egy jópofa rövidítés, lévén "Nagymamát" jelent, de alapjában véve az Ostelbien
Mehrgenerationshaus Arzberg rövidítése. Ez utóbbi pedig azt jelenti, hogy a Kelet Elbai Térség Arzbergi Többgenerációs Háza.
Ez a többgenerációs ház tulajdonképpen egy olyan hely, ahol összejönnek az
öregek és értelemszerűen a ráérős fiatalok - többnyire kismamák - napközben,
programokat szerveznek, túráznak, kirándulnak, dumálnak, sütnek, főznek, szóval
együtt vannak.
Nos nemrég már igazán tetőfokára hágott a németek
iránti sajnálatom, amikor Zsuzska hazahozott némi izelitőt az ebédjéből az
uzsonnás dobozában...:-) Tényleg trutyi!
Így aztán bementem az OMÁba, ott van az ovi
mellett, és megbeszéltem velük, hogy megtanítom őket ehető kaját főzni :-)
Kicsit másképp fogalmaztam persze, de a lényeg az, hogy összehoztunk egy programot az OMA-ban, amikor magyar kaját főztünk. Lefordítottam, és
kinyomtattam néhány receptet, és egy történetet arról, hogy mi is a különbség a paprikás, a gulyás és a pörkölt között. Gondolok itt
ilyesmire, hogy rendes pörkölt nokedli (az, amit itt ungarische gulasch-nak csúfolnak, az a kaja elpirul szégyenében, ha lát egy magyar pörköltöt...), na
meg tejfölös csirkepaprikás, bográcsgulyás, stb. Lehet, hogy magas lesz a halandóság
egy-egy zabálás után, de hát mivégre van itt a magyar háziorvos,
ha nem arra, hogy ritkítson...? :-)))
