Janó.
Az én tehetséges széplelkű nagyfiam. Budapesten maradt, kollégista, de repked, vagy vonatozik elég gyakran haza. Azért hagytam, hogy ott maradjon, mert ő annak idején felvételizett egy speciális középiskolába, ahol musical színésznek tanul. Több mint 400 jelentkezőből választották ki egy 14 fős csapatba, a felvételi nehéz volt, olyasmi, mint a színművészetire.. És ha már felvették, így megküzdött érte, és imádja csinálni, nem volt szívem kiszakítani onnan. Sokszor hiányzik persze nagyon, de ez volt a a legbarátságosabb megoldás...
Az én tehetséges széplelkű nagyfiam. Budapesten maradt, kollégista, de repked, vagy vonatozik elég gyakran haza. Azért hagytam, hogy ott maradjon, mert ő annak idején felvételizett egy speciális középiskolába, ahol musical színésznek tanul. Több mint 400 jelentkezőből választották ki egy 14 fős csapatba, a felvételi nehéz volt, olyasmi, mint a színművészetire.. És ha már felvették, így megküzdött érte, és imádja csinálni, nem volt szívem kiszakítani onnan. Sokszor hiányzik persze nagyon, de ez volt a a legbarátságosabb megoldás...
Mit mondhatnék még róla..?
Inkább beteszem ide azt a pár sort, amit a Jászfényszarui
nevelőszülői tanácsadó- Janó drámatanára irt a könyvbe, amit a 10. évfordulónkra
ajándékoztam Janónak:
Ünnep. Ilyenkor megállunk, visszatekintünk,
számvetést készítünk. Az általatok most ünnepelt 10 évből csak mintegy háromnak
lehettem kicsi részese. Amit láttam, az számomra egyedi és gyönyörű. Akkor sem
lehetne szebb, ha 15 ez a 10. Ugye Ti értitek? Vannak kapcsolatok, amik az égben
köttetnek...
Tisztelettel vegyes kíváncsi érzésekkel vettelek
szemügyre, és „ízlelgettelek” Titeket a megismerkedésünk után. Aztán
pillanatok alatt jöttek azok a lehetőségek, amik alatt lényegesen többet
megtudhattam Rólad, Janó, mint másról 10-15 év alatt. Tudom, hogy mindenki
egyedi és megismételhetetlen (néha ez szerencse is akár...)
Janó! Benned ritka kincsét ismerhettem meg az
emberiségnek és korosztályodnak. Annyi szeretet, harmónia, rend van Benned, amit
kívánnék minden anyának, hogy ilyen gyereke legyen. És
sokáig.
A tudósok mindig vitatkoznak és nincs
döntés. Genetika vagy környezet. A 10 év a környezet, az 5 év az alap, az sem
lehetett rossz, ha ez lett a részeredmény. Amikor megszülettél, mindenképpen jól
álltak a csillagok, az egyszer biztos.
Tartson örökké ez a Ti égben megkötött
kapcsolatotok, ha már ilyen jól ki tudtátok választani egymást. Sok-sok nehézség
vár még Rátok is, kire nem? Csak maradjatok meg egymásnak ilyennek, ebben a
kölcsönös szeretetben, odaadásban, figyelemben.
Isten éltessen Benneteket a következő 10 évben
is! Éva
(néni)
Hát ehhez nem tudok mit hozzátenni...
-----------------------
Andris.
A kis késői Mag. Arzbergbe (3 km) jár elemibe, amikor elsős lett, alig egy hónapja éltünk itt. Kapott az első hónapban egy pedagógus asszisztenst, aki a lényeges órákon (deutsch és matek) mellette ült a padban, és figyelte, hogy érti-e a feladatot, segítette őt stb. Egy hónap után konstatálták, hogy Andrisnak nincs szüksége efféle mankóra, onnantól nem volt mellette senki. Hamar osztályelső lett a német gyerekek között, nagyon büszke vagyok rá!
Békés mackó aki imádja a bátyuskáit, jól kijön a
hugicával, nagyon-nagyon okos, de sokat szenved a kövérsége miatt. Sajnos az én
terhesség alatti kezeletlen cukorbetegségem miatt az inzulinháztartása
felborult, és emiatt folyton éhes, eszik, és hízik, és én meg nem vagyok elég
erős, hogy szigorúbb diétára fogjam. Sikeresen fejezte be az első osztályt ahova anno
totál nyelvismeret nélkül írattam be, és amellett hogy zökkenőmentesen
megtanult irni-olvasni-számolni, még mindezt idegen nyelven tette, amit szinte
észre sem vettünk.
--------------------
Máté.
Az én örökös középső gyerekem. Azt hiszem, neki nem volt
könnyű folyton Janó árnyékában élni. Neki különösen jót tett, hogy Janó kissé
kiesett a fészekből. Amúgy is... Mióta kamaszodott, egyre jobb gyerek lett.
Megmaradt az a kis mosolygós csibész, de ugyanakkor egy végtelenül türelmes
igazi bátyus lett belőle. A kicsiknek esze ágában sincs Janót hívni, ha valami
gondjuk-bajuk van, azt viszont egész nap hallhatod: Máté! Gyere segíts..! És ő
zokszó nélkül megy és segít. Padlástéri szobája van, de egy nap ezerszer megy
fel és le, a kicsik kedvéért. Közte és Andriska között nagyon mély szeretet
alakult ki, Andris néha levegőt se tud venni az ő Mátéja nélkül... Az apjával is kamaszkorban mélyült el a kapcsolatuk, együtt barkácsolnak, tesznek-vesznek,
együtt dolgoznak a ház körüli fizikai munkákban. Nagy, erős, szorgalmas kölyök,
és közben folyton bohóckodik, nincs nyugta, míg mindenki jókedvre nem derül
körülötte. Vidám, kiegyensúlyozott, mitöbb, békés gyerek, rendkívül büszke rá,
hogy már ő tolmácsol Iminek, ha ketten vannak valamerre. Nagyszerű férj és apa
lesz belőle:-)
8.- os, Torgauban (8 km) jár egy speciális - migrációs feladatokat ellátó - suliba, ahol intenzív német nyelvoktatást kap más idegennyelvű gyerekekkel együtt. Az ő korosztályában mindössze 3 gyerek van, ő, egy kazah kislány, és egy pakisztáni fiú. Ez így eléggé intenziv szerintem, persze németül tanítják németre. Fokozatosan integrálják őket be a normál osztályba. Szakács szeretne lenni, ami szerintem neki nagyon szerencsés választás, mert zabálni fogják a magyar specialitásait! Szerelmes, erősen csajozik, ami azért jó, mert a kislánnyal sokat tanul németül, muszáj neki, ha nem akarja, hogy az anyja irogassa a szerelmes leveleit.:-)
--------------------------
Zsuzska.
Hát a kicsi szépséges hercegnőből csinos fruska lett. Kedves, aranyos, szorgalmasan megcsinálja a házimunkát, bár mostanában belezuhant egy kicsit a Facebook bűvkörébe. Ő ugyancsak Torgauba jár iskolába, ahol német nyelvi felzárkóztató képzést kap, és őt oda integrálják be folyamatosan a normál iskolai oktatásba. Montessori suli, nem kis pénz, de megéri! Nagyon szeretik őt, mind a német tanára, mind az osztályfőnöke.
Népszerű, bátor nyílt teremtés, már egy német színdarabban is fellépett. Minden tiszteletem az erejéért, és a bátorságáért!
----------------------------
Dórika, mindenki Kiscsillaga.
Rakétasebességgel hozta be a lemaradását, nyugtató nélkül
él a kezdetektől, a mozgásfejlődése rohamos volt, olyan ügyes mint egy kis majom.
Beszélni 4 éves koráig nem volt hajlandó, onnantól viszont be nem áll a szája.
Ugyanez volt a német nyelvvel is, kezdetben nem beszélt az oviban, de aztán most
már teljesen rendben beilleszkedett a csoportba, csacsog a többi gyerekkel, és az
óvónénivel is. Ö is okos, könnyen tanul, kissé visszahúzódó idegenekkel szemben,
de amúgy teljesen rendben van a kis lelke. Ő jobban húz Janóhoz, de persze
imádja Mátét is (na ugráltatni is:-) Na persze Apa neki az Isten, imádják
egymást...
----------------------------
Érdemes pár sort írnom az itteniek gyerekekkel kapcsolatos gondolkodásáról
Az iskolabusz rendszer a legérdekesebb. Le kellett adni az iskola által lepecsételt adatlapot a területi illetékességű Közlekedési Hivatalban, hogy honnan-hová utazik a gyerek. Onnan lekérdezik az iskolától a gyerek időbeosztását, órarendjét és egyéb elfoglaltságait, majd ezek után beillesztik a számára legjobb utazási formulába. Nálunk pl Andris rendes iskolabusszal jár a körzeti általános iskolába, ahova mivel több gyerek is jár erről a vonalról. van rendszeres járat. A két nagyobb, Zsuzska és Máté ugye nem a területi illetékességű iskolába járnak. Őket pl a Német Vörös Kereszt szállítja egyenként, a megfelelő időpontokban oda-vissza, személyautóval, ill kisbusszal. Távolságtól függetlenül ez a háztól-házig szállítás egész tanévre az összes gyereknek 240 euróba került, ebben benne van a sokgyerekes kedvezmény. Egyébként az az érzésem, hogy itt nem érdekük összeugrasztani a sokgyerekeseket az egygyerekesekkel, a kedvezmény akkor jár, ha ezt az utaztatást több gyerek veszi igénybe egy családból, és nem azért, mert mondjuk otthon van még három, aki speciel nem utazik sehova. A családi pótlék: A gyerekek után fejenként kb 200 Euró jár. Első két gyerek 185 E, harmadik 200, onnantól pedig 215. Kiegészítő pótlékot adnak a családi pótlék mellett olyan alacsony jövedelmű családoknak, ahol legalább egy kiskorú gyerek él. Ez gyerekenként még 140 euró.
Nagyon odafigyelnek amúgy általánosan is a gyerekekre. Ha az utcán vagy játszótéren lófrálni látnak egy gyereket iskolaidőben, akkor értesítik a szülőket, vagy ha az nem megy, akkor a rendőrséget, akik aztán utánajárnak, hogy miért is lóg az utcán. Lehet, hogy ez néha kellemetlen, de nekem inkább ez tetszik, mint a közöny...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése